A 2013 óta megtett 10 000 kilométer után folytatódik az út. Az iránytű a világ legmagasabb hegyei felé mutat: a Nyugat-Himalája felé tartunk.
A kirgizisztáni Osh városa óta 2500 kilométert gyalogoltam Közép-Ázsiában.
Beckoning horizon: a summer grassland at the foot of the Alai Mountains.
Video by Paul Salopek
Tizennégy hónapja történt, Nyugat-Kazahsztán hatalmas prérijein: három férfi - vezetőim, Talgat Omarov és Daulet Begendikov, és jómagam - egy ijedt igásló körül pogóztunk, sapkáinkat lengetve, próbálva elhárítani a vadlovak támadását. (Elképzelem, ahogy fentről egy épp arra keringő szonda felveszi ezt a csendes, idétlen, pogány táncot: három pötty kering a füves óceánban.) Tíz hónapja, az üzbegisztáni Kizil-kum sivatagban: tikkadtan támolyogva, egy vörös homokdomb tetejéről hívtam segítséget a mobilomon; valaki meglovasította a vízkészletünket. (Bakancsom orránál vízhordó edények szilánkjai hevernek, elmékei egy még régebbi, rossz csillagzat által vezérelt karaván sorsának a Selyemúton.) Hét hónapja: a kokandi temető kapuja előtt egy markos vajákos asszony gyapotport dörzsöl a mellkasomra, hogy kiűzzön onnan minden képzelt nyavalyát. Az egyetlen valós átok, amin nem fog a bűbáj: a magány.
Most pedig, a kirgizisztáni hosszú szünet után - elhagyván az íróasztalt, a szögletes városi életet, az elmébe vágó éles sarkaival, természetellenes éleivel, városi geometriájával - újra bekötöm a cipőfűzőm. Délkelet felé sandítok.
Az előttünk álló út Ázsia tetején visz keresztül.
New world: A shepherd’s handmade toys for his son are cars, not horses.
Paul Salopek
A Tian Shan. A Pamír-hegység. A Hindu Kush. A Karakorum-hegység. A hegyekből futó folyók Nyugat-Kína kietlen tájain érnek véget. Itt találkozott Marco Polo a dzsinnekkel, akik a Lop-sivatagba, a végzetükbe csalták a vándorokat. Az olvadó hó az Amu-darjába folyik, a híres Oxus folyóba, melyen Nagy Sándor sátrakból eszkábált tutajokon kelt át. A kontinens szívén áthaladó, tüskés kardiogramként kirajzolódó hosszú hegyvonulatot járom majd végig. Tadzsikisztán felé. A messzi Wakhan felé. Pakisztán, India felé.
Felmerül azonban egy váratlan akadály: a szamárhiány.
"Nehéz teherhordó szamarat találni", jelenti útitársam, Szergej Gnezdilov, miután Osh környékén felmérte a lehetőségeket. "A gazdák azt mondják, eladták őket húsnak a kínai útépítő munkásoknak."
Ez a furcsa beszámoló azonban egy összetettebb és aggasztóbb történetet takar.
A dél-kirgizisztáni szamárhiány, úgy tűnik, csupán egy aprócska vetülete e szerény igásállatok nagyobb, homályos, ám virágzó kereskedelmének. A fejlődő területekről kínai alternatív gyógyítók vásárolják fel az öszvéreket az irhájuk miatt, amelyből kinyerhető az eijao nevű zselatin termék előállításához szükséges anyag. Állítólag többek között az álmatlanságot és a vérszegénységet orvosolja.
Gnezdilovval egész délelőtt szamarakat keresünk. Legalább 90 kilométert vezethetünk, mire találunk egyet. Hosszúfülű barátunk 15 éves. Harap, amikor ráteszed a nyerget. Gyömbérnek neveztük el, de lehet, hogy találóbb keresztnév lenne a Közép-Ázsia, De Talán Az Egész Világ Leglassabb Szamara.
Richard bátyám és pár helyi ismerős csatlakozik hozzánk. Feljojózunk a hegyekre.
Paul Salopek's brother Richard coaxes The Slowest Donkey in Central Asia and Maybe the World toward the Alai Mountains.
Paul Salopek
Páran hatalmas zeneszerszámokat cihölnek traktorokkal, keresztül a füves dombokon - azt mondják, szénagereblyék, de a villák vaskoncertet adnak.
Megválunk Közép-Ázsia, De Talán Az Egész Világ Leglassabb Szamarától, és lovasokat bérelünk fel, hogy segítsenek elszállítani a felszerelésünket az Alai-hegységen át a tadzsik határig. Eshembay Joldoshbaev és Kudayar Nurmamatov akár az Aranyhorda tagjai is lehetnének. A lovaikat Mike Tysonnak és Jackie Channek hívják.
Felérünk a Jiptik-hágóra - több mint 4000 méter magasba -, ahonnan Pamír-hegység pezsgőszínű látványa bontakozik ki előttünk: sűrű, felhőkkel ölelt hófödte csúcsok, sorokban dél felé hullámozva, mint egy viharos tenger. A jéggé fagyott Tethys. Az óceán, ami egykor, a Krétában, egész Közép-Ázsiát beborította.
A magasságtól szédülten lepillantok egy pár cipőre.
Kezdődik hát. A bakacsomat Oshban felejtettem.
