A kirgizisztáni vadvirág-mezők méltatlanul elhanyagolt ékei Közép-Ázsiának. Legalábbis a kívülállók számára.
Valójában a legdemokratikusabb poszt-szovjet "-sztán" hasonló nemzeti büszkeséggel tekint a flórájára, mint kevésbé fejlett államok a saját természeti értékeik elpazarlására. Egy botanikai honlap szerint a létező 80 tulipánfajta közül 22 megtalálható Kirgizisztánban. "Hollandia mindenhol híres tulipánjairól", jegyzi meg sértetten az oldal, "pedig az eredeti tulipán nagyhatalom Kirgizisztán".
Keresztülgyaloglok a világon. Anno tanultam biológiát.
Ahogy kifelé tartok Kirgizisztánból, át az Alai Hegységen a szomszédos Tadzsikisztán felé, próbálom felidézni a növényneveket, ahogy mérföldről mérföldre szelem a mezőket: pipacs, bükköny, galaj, orbáncfű.
Természetesen az újságírásból tudom ezeket a szép neveket.
Ebben az anarchista, farkastörvényű, digitális világban jó tudni, hogy az angol újságok nemcsak alkalmaznak "kertészeti tudósítókat" , hanem még el is küldik őket távoli megbízatásokra a messzi Kirgizisztánba, hogy tanulmányozzák a növényeket az olvasók kedvéért. ("Ahogy a tűző napon egyre magasabbra jutunk, fehér vadrózsák és a kövek közül kibukkanó kőtörőfű és harangvirágok mellett haladunk el.) Nem véletlen, hogy Evelyn Waugh is egy csendes természetírót választott antihősnek klasszikus háborús szatírájában, a Bombahírben. ("Könnyed léptekkel oson át a róka a süppedő mocsáron", írja a botanikus hős, aki tévedésből egy afrikai háborús területen talája magát).
Joldoshbaev's horse is named Jackie Chan.
Paul Salopek
De a kirgizisztáni virágok még ennél nagyobb költőket is megihlettek.
A Sary Mogoltól délre fekvő buja rétek klorofill tengerként nyaldossák a hőfödte Pamir hegyek lábait. A mezőket lila, fehér, sárga, piros sziromszigetek gazdagítják. Lehetetlen nem megszédülni, felemelkedni, szárnyalni a csodálattól, ahogy virágról virágra haladok.
A hihetetlenül hosszú kirgiz Manasz hősének harcosa egy oázisban pihen meg, ahogy negyven dallamot énekelnek a csalogányok és negyven színben pompáznak a virágok.
Yunus Emre, a XIII. századi gondolkodó a hagyomány szerint mindig "Allah! Allah"-ot suttogott, ahányszor megszagolt egy rózsát.
Úgy 35-45 ezer évvel ezelőtt egy neandervölgyi aggastyánt virágokkal együtt temettek el; ez az egyik legkorábbi hiteles emlékünk az emberi gyászról.
"Annyi szépet láttam, hogy alig bírom befogadni", írja Everett Ruess, a fiatal vándor-író, aki 1934-ben a délnyugat-amerikai sivatagban tűnt el.
Csaknem 3900 fajta vaszkuláris növény él Kirgizisztánban. Ez az amerikai növényvilágnak majdnem a negyede, ugyanazon terület egy ötvenedébe tömörítve. Az apró Kirgizisztán káprázatosan változatos csokrot kínál a világnak.
43 kilométert sétálok az Alai Völgyben. Virágok közt verek sátrat. Virágok közt pihenek meg. Virágokról álmodom. Az esti teámban virágszirmok úsznak. Virágporosan gyaloglok a tadzsikisztáni határ felé.
"Hogyhogy ennyi virág van itt?", kérdezem Eshembay Joldoshbaevet, kirgiz vezetőmet, aki lovon mutatja az utat.
"Lusták a pásztorok", ránt vállat Joldoshbaev, "ilyen messzire már nem hozzák el a birkákat legelni."
