Délben a tevéknek szükségük van egy kiadós pihenésre. Ez javítja a hangulatukat.
Nem szabad kövön vezetni őket – a teve talpa nem kemény pata, hanem sima felületű mancs, puha, mint a párna. (Az idősebbik hím, Fares, amikor kötélen vezeted, megfogja a válladat a fogával, és finoman megszorítja, kifejezve ezzel, hogy kényelmetlen számára az éles köveken járni.)
Egy teve három, vagy akár öt napig is kibírja víz nélkül. Vannak beduinok, akik elismerő csodálattal állítják, hogy akár ennél tovább is – hetekig, hónapokig. Nem ajánlatos tesztelni ezeket az elvakult imádatból született állításokat.
Utazás közben naponta kétszer etesd a tevét, reggel és este: adj neki egy szelet arasznyi vastag alfalfát és egy vödör gabonát, ha van. Megeszik a narancshéjat is, banánhéjat, száraz kenyeret, a műanyag buborékos csomagolót, a hajat a fejedről, ezerféle füvet, tüskét, bokrot, fát. Ne ijesszen meg ez az igen változatos ízlés. Vasgyomruk van. Ha mégis emésztési problémáik lennének, akkor az orruknál fogva kell meghányatni őket, így általában a cipődre könnyebbülnek meg.
Ne kényeztesd el az állataidat. A teve a munkatársad, nem házi kedvenc. Határozottan a hatalmas, fekete szemébe kell nézni, és szigorúan utasítani. Fülvakarással jutalmazhatod.
Sose üsd meg: a teve emlékszik. (Állítólag Mohamed Próféta egyszer találkozott egy kikötött, síró tevével Medinában. A könnytől ázott szőrű teve elmesélte, milyen rosszul bánt vele a gazdája. A Próféta megkereste az embert, és alaposan megdorgálta.)
Évekig dolgoztathatsz egy tevét… és még akkor is millió titka lesz előtted. A jemeni nagykövet mondta ezt nekem Dzsibutiban.
Egy teherhordó teve felkészítése során komoly geometriai problémát jelent a púp. Nagyon fontos, hogy hogyan helyezed fel a nyerget. Nem lehet egy centiméterrel sem előrébb vagy hátrébb. Különben a tevéd panaszkodni fog. A homokban hengergőzik. Nincs két ugyanolyan púp. Ezért egyetlenegyen kell kidolgozni a tökéletes pakolási módszert. Awad Omran, szudáni tevehajcsárom pakol fel Seemára. Én pedig Faresre. Naponta háromszor csináljuk ezt (hajnalban, délben, és alkonyatkor). Kellemes rituálé, ami a kezünk által összeköt minket ezekkel a sorsszerű, önelégült állatokkal. Nagyon fognak hiányozni majd az északi féltekén, ahol én is, mint mindenki más, az autók uralma alatt fogok sínylődni.
Video by Paul Salopek, Adam Jabari Jefferson
