„Nem-nem, ez nem piszkos gondolkodás. Csak tudom, mire képesek még a rendesnek hitt emberek is, ha az aranyról van szó.”
– A Sierra Madre kince, B. Traven (1927)
Az Észak-Pakisztánban magasló Karakorum hegyei között szürkén örvénylenek a jeges folyók.
„Tudjuk, hol kell a folyóból kinyerni az aranyat”, büszkélkedik az őszülő aranyásó, Izzat Khan. 25 éve él a szűkmarkú Karakorum kincseiből. „Jól meg kell figyelni a folyót. Követni az áramlatokat. Ott lesz jó, ahol lecsendesedik. Ott rakódik le az arany.”
Jahangir Khan, idősödő bátyja, egy pajszer segítségével mozdítja arrébb a görögdinnye nagyságú köveket a Gilgit folyó mellett, hogy hozzáférjen az alattuk levő nedves homokhoz. „Nem könnyű”, mondja lihegve. Kezei érdesek a munkától. „A nap végére mindig véresre törnek az ujjaim”.
Out of Eden Walk
A Gilgittől északra futó folyónál gyerekek és asszonyok is robotolnak. Izzat Khan tinédzser unokája, Hafiza, és 12 éves fia, Obeid, felváltva cipelik a homokzsákokat a hátukon. Az egyik fiatalasszony, Nisha, egy szitát rázogat órákon keresztül, a folyó vizét lapátolva a homokra, keresve a nagyobb aranyfoltokat. Mint a szonevál bányász kaszt legtöbb családjában, itt sem járnak iskolába a gyerekek. Később, a táborban, Khan mérgező higannyal tisztogatja meg a napi zsákmányt: egy apró göb nyers arany, kb. tizenkétezer forintot ér. „Ez egy jó nap volt!” örül Khan.
Gilgit-Baltisztán, Pakisztán nyers, himalájai területe, évezredek óta ásványokban gazdag terület hírében áll.
Több mint kétezer évvel ezelőtt Héródotosz görög történetíró említ „akkora hangyákat, mint a rókák”, valahol a mai Gilgit-Baltisztán környékén. A mitológiai lények befúrták magukat a földbe, aranypor-halmokat túrtak fel, amit aztán a kereskedők, míg a hangyák a déli hőségben szundikáltak, titokban elszállítottak a karvánjaikon. (Modern kutatások szerint az említett állatok mormoták lehettek.) A Selyemút karakorumi szakaszát megjárt középkori kereskedők csak úgy áradoztak a hegyekben található aranyról és rubinról. A pakisztáni kormány becslése szerint ma 11, kereskedelmi szempontból ígéretes aranybánya van a környéken. A Kína-Pakisztán Gadasági Folyosó 13 billió forintnyi kínai befektetés, melynek keretében autópályák, távközlés, gátak, és más infrastruktúrák épülnek. Minden bizonnyal ez is löketet ad a helyi ipari bányászatnak.
Obaid Alam Khan, 12, helps seek his family’s rough fortunes in the icy glacial waters of Gilgit-Baltistan.
Paul Salopek
Egyelőre azonban főleg magányosan dolgoznak, fatálanként lötykölve a saras vizet, keresve a csillogó rögöket.
William Brown, a '40-es években ide kihelyezett brit tiszt még a nagy gyarmatbirodalomra jellemző sztereotípiával fogalmaz Gilgit Lázadás c. könyvében: „Az Indus mentén vándorolva a sárból és homokból mossák ki az aranyat. Néha egy szerencsés fogás kisebb vagyont hozhat; de általánosságban bizonytalan élet ez. Kicsi, béketűrő közösség, szeretnek énekelni és táncolni. A magam részéről azt gondolom, hogy a romák rokonai, és hasonlóak a cigányokhoz.”
Nincs bizonyíték Brown feltételezésére, miszerint a szoneválok a romák rokonai lennének. De továbbra is vándorolnak. Ritka, hogy a közeli településekből beházasodnának közéjük. Gyermekeik többsége iskolázatlan.
„Ez a mi életünk,” monjda Khan, miközben egy eladásra szánt apró aranymorzsát zacskóba csomagol.
