Gyere, gyere, bárki vagy.
Vándor, zarándok, utazó.
Nem számít.
Ez nem a bú karavánja.
Ha meg is szegted az esküd
Ezerszer,
Gyere akkor is újra, gyere.
- Jalal ad-Din Mohammed Balkhi (Rumi)
Tiszta időben, sík terepen (mint az engem éppen körülvevő Nagy-hasadékvölgy csontszínű tája itt Észak-Etiópiában) akár 100 kilométerre is ellátni. Háromnapi járóföld. A következő hét évben, ahogy gyalog követem az első, anatómiailag modern ember Afrikából kivezető útját, ez a távolság lesz számomra, ahogy őseink számára is az volt, a kézzelfogható világegyetem, a látóhatár.
Persze egy kicsit csalok: nomád elődeink aligha tudták elképzelni azt a végtelen digitális horizontot, melyet én a hátamon cipelt kommunikációs eszközökkel elérek. Ennek ellenére, azt hiszem, a kontinenseken lépésről-lépésre átvezető, 2020-ig tartó túra mindenképpen fizikai valóság lesz. Gyaloglásra vagyunk kitalálva. A természetes szelekció arra programozott bennünket, hogy óránként öt kilométernyi, ruganyos léptekkel fogadjuk be a nap eseményeit. Akár szerencsésnek, akár balszerencsésnek tartjuk magunkat azért, hogy ebben a különleges időben élhetünk a Föld színén — a magam részéről semmiképp sem választanék más korszakot —, egyre többen javasolják, hogy lassítsunk. Álljunk meg az úton, mint a helybéli afar pásztor, Idoli Mohamed: csípőre tett kézzel, akácbotjára támaszkodva. Hogy nézzünk. Hogy figyeljünk. Hogy visszatekintsünk a vállunk felett, régebbi irányokat keresve. Az első Homo Sapiens csoportok, akik bolygót benépesítő fajjá alakulásunk útján jártak (gyűjtögető vadászok, akikről, érdekes módon, nem sokat tudunk, és akik száma a kutatók szerint alig pár ezerre tehető) értékes leckét tanítanak nekünk. Hiszen ők voltak a tökéletes túlélők. Ez az alapja a Ki az Édenből gyalogútnak.
A hosszú út nyomvonalát — az emberek első globális elterjedését Afrikából — elég jól megrajzolta a tudomány.
A fosszíliák és a modern populációból vett DNS adatok alapján a régészeti “Édenből”, az afrikai Nagy-hasadékvölgyből kb. 50-70 ezer évvel ezelőtt kezdtek el északra szállingózni az első emberek. Túlnépesedés miatt, vagy a kedvezőbb éghajlat vonzására a korai vándorok egy része nyugat felé, Európába áramlott, és valószínűleg felülkerekedett a neandervölgyieken. Mások Eurázsia felé vették útjukat. Ezt az utat követem én is. (Nem elég strapabíró a térdem ahhoz, hogy Európát is belevegyem az útvonalba. Óceániával kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, hogy bár ötvenezer évvel ezelőtt már hajóval elérték az emberek, nekem még a kutyaúszás is nehezemre esik.) A Közel-Keletről Közép-Ázsián keresztül Kínáig követem az ősi vándorlások szellemnyomait, majd a sarkköri Szibéria felé fordulok, ahonnan Alaszkába hajózom. (Az első amerikaiak itt annyira mesésen gazdag faunába botlottak, hogy egy régész, Ofer Bar Yosef még azt is felvetette, inkább “Vissza az Édenbe” kellene legyen a vállalkozás címe.) Végezetül az amerikai kontinens mentén hosszában legyalogolok Tierra del Fuegoba, Dél-Amerika szeles csúcsára, ahol elfogynak a kontinensek, és ahol 1830-ban egy zöldfülű 23 éves elindította az újrafelfedezés teljes láncolatát. Charles Darwinnak hívták.
Pár hete, mielőtt Afrikába jöttem, Isla Navarinoba repültem Chilébe, Tierra del Fuegoba.
Meg akartam nézni a célt, ahova az életem hetedét felemésztő vállalkozás vezetni fog. Egy idős asszony, Cristina Calderón (84) a kunyhója ajtajánál üdvözölt. Ő az utolsó tisztavérű yagan indián: egy őslakos csoport letűnt kultúrájának utolsó képviselője. Darwin erre a törzsre csodálkozott rá, amint meztelenül halásztak a Beagle-csatorna jeges partjain. Terveim és reményeim szerint megint találkozom majd vele, hét év múlva, majd ha a másik féltekén újra odasétálok parti kunyhójához. De a szavait magammal akartam vinni az útra. Az ő népe járta be az egyik utolsó, 100 kilométeres szűz horizontot hétezer évvel ezelőtt. Elmeséltem neki ezt spanyolul. Ült az ablaknál, s ujjait összefonva a koromsötét hullámokon tartotta szemét, miközben tárgyakat, állatokat sorolt fel egy elfelejtett nyelven. Inkább hangzott lefetyelésnek, mint emberi nyelvnek: a szavak ruganyosan hullámzóan, telítetten hangoztak. Emlékezni próbált.
